Középmagas-magas fává növekszik, az ágain nagy, gyakran elágazó (gyakran háromágú), erős tüskék vannak.
Nemritkán a törzsén
is csomókban vannak hosszú tüskék. A levelei (fajtától függően) egyszeresen vagy többszörösen összetettek,
valamelyest hasonlítanak az akácéra.
A termése hosszú és lapos hüvely, ami megérve sötét színezésű. Van nem termő változata is.
Díszfának többfelé ültetik, több fajtája van, magas fa és bokros növésű is.
Van majdnem teljesen tüskétlen formája is: G. triacanthos forma inermis), ezt néhol ültetik út menti sorfának is.
Észak-amerikai eredetű, főként a tüskés alapfaj többfelé kivadult - leggyakrabban útszélekre, vasutak mellé és
mezsgyefasorokba. Meghonosodóban van.
[Megj.: néha népiesen "szentjánoskenyér"-fának is nevezik, de ez téves, mert ez más - Magyarországon nem élő - faj neve.]