Igen magasra is (30-50 m) megnövő fa, ilyenkor a törzse is vastag, átölelve két ember éri csak át. A koronája
laza, a levelek kettesével ülnek, közepes hosszúságúak (7-10 cm körül). A tűlevelei kissé görbültek és
hossztengelyük körül ált. kissé csavarodottak,
ezért az azonos helyről eredő két levél egymáson gyakorta átkereszteződik. A levelek ált. szürkés-kékes zöldek.
A kéreg az ágakon eleinte szürkés, majd hámló, a lehámlott kéreg alatt barnásvörös. Az
idős törzs alul szürkés, fentebb vöröses és foltos-mintásan hámló (hasonlóan a juharlevelű
platánhoz). Örökzöld.
Egész Európában elterjedt, az északi és a déli populációk kissé eltérő növekedésűek és
kisebb morfológiai jellegekben is különböznek. Magyarországon csak a Zalai-dombságban és a Bakony egy kis területén,
kisebb területeken őshonos - bár egy-két nem taxonómiai-növényföldrajzi jellegű bemutatás
a Zempléni-hegységben is őshonosként jelzi, de ez kérdéses.
"Borovi fenyő" néven haszonfaanyag (e célból inkább külhonból, hegyvidéki erdeifenyvesekből vagy neki megfelelő
klímán telepített ültetvényekből beszerezve). Magányosan fejlődve szép díszfa, parkokba többfelé ültetik;
néhol homokon, másütt hidegebb-nedvesebb klímán (pl.: Zempléni-hg.) kopárfásításra is felhasználták.
Ahol megfelelő számára a klíma, az ültetésből újul is (Apc, Széleskő)
Ez a fotó a Kárpátokban készült: ültetett erdeifenyves mohás-áfonyás aljnövényzetben, újulatokkal